Fontos-e, hogy legyen példaképünk?

      A példakép átvitt értelemben egy célt is jelenthet, amit el szeretnénk érni valamiben. Életben, sportban, akármiben lehetnek példaképek, akikre célként tekintünk. Minél inkább hasonlítani szeretnénk hozzájuk, elérni azt a szintet, amit ők már teljesítettek.

     Számomra  - jelenleg - az első számú sport a síelés, nemmeglepő módon a példaképem is síelő. Több szempontot is számításba vettem, amikor kijelentettem, hogy nekem ő az a személy, akire felnézek. Sok ember egész életét áldozza a sportért és amíg nem sikeres, a szülők ezt helytelennek tartják. Mindent félretéve (tanulást, hétköznapi életet) csak a sportnak élni, egészen az első eredményekig, nagyon sok vitával, veszekedéssel jár. Ez a személy még is véghezvitte, sikeres lett, mindent megnyert és mellette mégis sikerült tartani egy tanulmányi átlagot, amivel felvették egyetemre. Az egyetemi éveinek kezdetével a köztudatból egy darabig eltűnt, de aztán egy hatalmas filmmel tért vissza, amit vizsgaidőszakok között forgattak. 

    Ez a tudat inspirál a mindennapokban, hogy valakinek már sikerült kivívni mások elismerését az iskola otthagyása nélkül. Minden versenyen ott vagyok és rengetegszer érzem azt, hogy az "ellenfelek", akik iskolát másodlagosnak tekintve, hónapokat töltenek havon, sokkal ügyesebbek, stabilabban csúsznak, stílusosabbak, mégis sokszor sikerül megelőznöm őket, és ebben nagy szerepet játszik az, hogy tudom valaki másnak is sikerült már! Különböző közösségi oldalaknak köszönhetően, már számomra is érthetővé vált, hogy a példaképem miként tudott edzeni a versenyekre, amik havon, hatalmas ugratókon zajlanak, hó és ugratók nélkül. Ezt az edzéstervet követem én is trambulinok, konditerem és műhavas pályák segítségével. 

        Sajnos - pár napot, olykor hetet - így is hiányzom az iskolából, de egy hét még nem olyan hosszú időszak, amit ne lehetne bepótolni. 

A szezon nekem már most kezdetét vette. Nagy szerencsémre, egy cég támogatásából adódóan, két filmezésre is sor kerül. Az egyiken már túl vagyunk, nagyon jól sikerült!

Ezek az események, azért is különösen kiemelkedőek, mert egyszerre lehet gyakorolni és a támogatásnak köszönhetően, egy kis anyagi hátérre szert tenni, amire hatalmas szükség van ebben a sportágban. 

DIVAT

        A divat szinte egyidős az emberiséggel. Minden korszaknak megvolt a maga öltözési szokása, kezdve az ősidőktől. Az emberek a kezdetektől vágytak arra, hogy külsejükkel hassanak a környezetükre és tetszést váltsanak ki, vagy legalábbis felhívják magukra a figyelmet. Ahogyan változtak a korok, változtak a divatok is.

            Vajon te divatosnak számítasz a mai világban? Mi is az a divat, divatos?

A divatos talán az, ha valaki jól kombinálja a színeket és a barna övhöz barna cipőt vesz? Vagy inkább az, ha a csíkoshoz nem vesz fel kockásat? Illetve az ehhez hasonló alapvető "törvényekkel" tisztában van?! Szerintem, nem. 

Az az ember a divatos, menő, aki be mer vállalni merész dolgokat például: rikítós  színű felsőket, blúzokat vagy durvábbnál durvább ruhadarabokat? Rájuk nézünk fel?

Azokat az embereket tiszteljük és követjük, akik egyedi stílust alkotnak és ezzel hatnak ránk, így mi is próbáljuk követni az eredetiségüket. Igaz, általában mi azt az ötletet, amit kitalálnak évekig is hordjuk, a többi 200.000.000 követő társainkkal együtt és így leszünk "divatosak, menők"... Mert ugyebár, amint azt említettük, az a divatos, aki újat és egyedit alkot az öltözködési stílusában. (Ami nekünk tetszik, mert ez egy alapvető szempont LENNE, hogy tetszen és jól érezzük magunkat ezekben a ruhákban, amiket felveszünk és ne csak azért hordjunk ilyeneket mert divatos... ) Azonban, ha mi azt az "egyedi" ötletet hordjuk, akkor mi is divatosak vagyunk, mert egyedi stílusunk van!? Vagy mégse olyan egyedi az a stílus, amit már rajtunk kívül x millió ember hord? Ezt mindenki döntse el maga!

          Ez csak egy szempont, persze sok minden mással is lehet divatos az ember, de véleményem (ami általában mindenkinek más) szerint, fontos, hogy ne csak beálljunk egy sorba, ha másért nem is, akkor azért ne, mert nem feltétlenül áll jól nekünk az, ami másnak esetleg jól áll. Ne felejtsük el, azt sem, hogy persze a "stílus, maga az ember."

Cél

       Akkor van értelme élni, ha vannak céljaink. Ezeket a célokat azonban érdemes a kitűzés előtt alaposan átgondolni.
       Sok szempont van, ami fontos lehet céljaink kiválasztásában. Nem érdemes elérhetetlen célokat kitűzni, amiket lehetetlen teljesíteni. Az is rossz, ha a cél valami olyan, ami nem pozitívan hat ránk vagy a környezetünkre, például "ki tud a legnagyobbat esni" és hasonló számunkra negatívan ható elképzelések. Egy jó cél motivál és ösztönöz arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Amit tehetségből nem tudunk, azt elérjük szorgalomból. Persze ez nem megy magától. Mindenki maga dönti el az életének az értékeit. Kialakít egy fontossági sorrendet és amennyiben ezt sikerül megfelelően betartania nagy eséllyel tudja elérni céljait.
       Az egész életet fel lehet fogni úgy, mint egy társasjátékot. Amely kezdődik egy start mezővel és a "cél"lal fejeződik be. Közben előfordul olykor, hogy hatost dob az ember, de a cél mező elérése szinte lehetetlen anélkül, hogy ne dobna egyest. Ilyenkor persze nem meghátrálni kell, hanem kétszer olyan nagy erővel nekiindulni az akadályoknak és törekedni arra, hogy nem a lehető legrövidebb, sokkal inkább a legjobb úton érjünk be a célba.
       

Fordítsuk le hétköznapi szituációra. Az apa szigorú büntetése mennyire oldja meg a testvérféltékenységből akadó konfliktusokat, bajokat?

         Igazságosnak lenni, szinte minden esetben nehéz. Már pedig elvárják egy apától, hogy legyen igazságos. Két fiú gyermeke, ha rosszat tesz a bűnnel arányos büntetést kell kapniuk.
         Ettől függetlenül a büntetés nem feltétlenül megoldás. A testvérek ugyan abban a büntetésben részesülnek. Ez majd vajon arra készteti őket, hogy legyenek jók és béküljenek ki? Sokkal inkább azt eredményezi, hogy egymást vádolják a büntetésért és még jobban összekapnak. Amennyiben nem kapnak büntetést az sem megoldás semmire. Akkor nem tudatják velük, hogy rosszat tettek, ilyet nem szabad és ez következményekkel jár. Ebben az esetben, hogy járjunk el helyesen? Talán, ha a büntetés során össze kell dolgozniuk, hamarabb kibékülnek. Mindenki számára egyértelmű, hogy a testvérféltékenység az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy nagyon hosszú időre összevesszenek az érintett felek. Tehát eleinte a közös munka azt eredményezi, hogy próbálnak keresztbe tenni a másiknak ott ahol csak lehetőség nyílik rá. Valószínűleg hamar rá jönnek, hogy így maguknak csinálnak több munkát és mindketten rosszul jönnek ki a szituációból. Így talán összefognak és megteszik az első lépéseket a békülés felé.
         Ugye az ismert történetben nem próbálja kibékíteni a felek az "Úr". De ha ezt szeretné tenni biztos ő is hasonlóan járna el.

Melyiket érzi ma a legfontosabb parancsolatnak? Melyik lehetett a legfontosabb keletkezése pillanatában? Mi lehet az oka a változásnak?

          Az a parancsolat amelyiket választottam, szerény véleményem szerint a legfontosabb. Ez az ötödik parancsolat, de nem azért az ötödik mert ez nem olyan fontos mint az összes többi..
          Tiszteld  atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. Minden gyermek tartozik a szüleinek. Nem feltétlenül csak tisztelettel, de azzal leginkább. Az a gyermek, aki nem tiszteli szüleit nem érdemli meg az életet, melyet az édes anyja és apja adott neki.
          Manapság úgymond kiment a divatból ez a tisztelet. Ugyanis ez a "tisztelet" nem merül ki abban, hogy nem csinál a gyerek rosszat..(Bár ez még a jobbik eset..) Jót kell tennünk, segítenünk a szüleink amúgy is nehéz életét.
          A szülők eltartanak, mindent megtesznek azért, hogy megélhessen a gyermekük. Ezt pedig úgy lehet viszonozni hogy, sajnos (vagy nem sajnos) eljön az az idő, amikor már a gyermek segíti a szülőt. A gyermek az aki járni "tanítja", segíti az ő szülőjét.
       
         Azt nehéz kijelenteni, melyik lehetett a "legfontosabb". Azonban, ha muszáj lenne választani, azt mondanám, hogy a hatodik: Ne ölj!. Az élet kioltásánál nagyobb bűnt nem ismerek. Ez szerintem régen is és most is a legfontosabb parancsolat.

             Punnany Massif - Élvezd

      Szerintem ez a zene azt fogalmazza meg, hogy soha ne adjuk fel. Inkább "élvezd" az életet, azt amid van. Rámutat arra, hogy mennyi általunk nehéz "élvezhetetlen" szituáció adódik az életben, ami általában nem is olyan szörnyű, mint amilyennek látszik. Mindenre van megoldás.

"Élvezd, amíg van mit, mintha ez a perc lenne az utolsó                                    Nem  attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol"

Ez a két sor azt takarja, hogy nem tudhatod mit hoz a holnap, ezért élj úgy, mintha nem tudnád, hogy  lesz-e holnap. Ez a mondat mindig elgondolkodtató, mégis mi a jobb, ha elköltjük minden vagyonunkat, a mának élünk, aztán pedig ha eljön a másnap nincs semmink - ilyen szempontból elég meggondolatlan. Ha úgy értelmezzük viszont, hogy valaki minden vagyonát berakja a bankba, kenyéren és vízen él, mint akinek nincs semmije és a milliók a bankban egy napon például csőd miatt eltűnnek - ez sem előnyösebb opció számunkra mint a bulizós verzió.                          A másik sor is egy nagyon fontos gondolat. Ez a sor azt foglalja magában, hogy a problémák elől nem kitérni kell, hanem megoldást keresni rájuk. Sok ember van, aki amint egy akadállyal találja szembe magát, megfutamodik, meghátrál és inkább kikerüli, mint hogy leküzdené. Iskolában, munkában egyaránt adódhatnak ilyenféle nehézségek, amelyeket leküzdhetünk, illetve megkerülhetünk. Például: bejelentenek a következő órára egy felelést, ekkor a küzdő diák gondolkodás nélkül tanulni kezd a számonkérésre, a könnyebb utat választó tanuló pedig inkább igazolást kér orvostól vagy mástól és nem megy be arra az órára. Ez egyfajta gyávaságot mutat, jelenít meg.

A következő gondolat, amit kiragadnék, az a felnőtté válás egyik nélkülözhetetlen kelléke.

"Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,                                                         Tapasztalatod majd pont ezért lesz"

A legtöbbet a hibáiból tanul az ember. Ezeknek a hibáknak valamikor kevésbé, olykor pedig igenis súlyos következményei lehetnek, de semmi sincs ingyen a mai világban. Ha nem lennének hibák, nem lennének tapasztalatok sem. Megszámlálhatatlan hasznos dolgok születnek a "hibákból", amik, ha a végeredményt nézzük, nem is olyan nagy hibák. Itt a legjobb példa a Pindúr-pandúrok, akik ugye esélyt se kaptak volna arra, hogy megszülessenek, ha a professzor egy hibából, véletlen helyzetből adódóan bele nem keveri az X-vegyszert a többi adalék közé.          ( Remélem, a tanárnő ismeri a rajzfilmet :D )

"Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,                                                             Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz"

Ugyebár, a lámpaláz pont az a dolog, amit a legkevésbé élvezhető dolgok listájára írnék, mégis arra kér a dalszerző, hogy élvezzük. Ez igazából egy paradoxon. A második sor az, ami választ ad erre az ellentmondásra, hogyan illetve miért kell élvezni a lámpalázat IS. Mert ugye a második sor azt jelenti, hogy minden problémára van megoldás. Minden akadályt le lehet küzdeni. Semmi sem nehéz annyira, hogy meghátrálj, inkább állj szembe a problémával és küzdd le. A lámpaláz sem legyőzhetetlen. Arra utal, hogy nem csak a lámpalázat, hanem minden ehhez hasonló problémát meg lehet oldani.

Ha az életet lehet élvezni is, miért ne élvezzük ? :) 

 

              

       Elveim védelmében el tudnék képzelni egy olyan helyzetet,
hogy vállaljam a halált, annak ellenére, hogy az életemről én 
nem dönthetek, mert a szüleimtől kaptam és erre nem vagyok 
feljogosítva.
       Ha viszont olyan szituáció adódik, hogy akár szüleim vagy
gyermekeim, családom életét kell megvédenem vagy kínzásoktól megóvnom, akkor ezért személyes áldozatot is képes lennék hozni.
       25 évvel ezelőtt még Magyarországon is minden fiatal katona 
olyan esküt tett, hogy a hazáját élete árán is megvédelmezi.
       Ez egy nagyon komoly elv, de van létjogosultsága. Ezzel
ellentétben, azt nem tartom helyesnek, amikor valaki öncélúan (pl. elkeseredésében) vet véget a saját életének, mert amint azt már említettem, az élete felett nem ő rendelkezik, mert azt nem ő adta saját magának. Törekedni kell arra, hogy még a legnagyobb problémákra is  legyen megoldás, emberi életek kioltása nélkül. 
       Az emberi élet nagyon értékes, feláldozni is jelentős, nemes célok érdekében "szabad" csak.
A mártírok áldozthozatalát (pl. aradi vértanúk) ilyen jelentőségűnek tartom.
Szerintem, minden nemzet elesett kiskatonájának a sírját a mai napig is, tiszteletben kell tartani,  bármely országban is lettek eltemetve. Alapvető tisztesség a halottakat megilleti, még akkor is, ha az "ellenséghez" tartoztak.

       Ősi idők óta, hagyományosan a férfi feladata az, 

hogy megvédje a nőt.

       Bármi, ami ettől eltérő azt nem tartom átlagosnak.

A nők ugyan egyenrangú jogokkal rendelkeznek, és a 

férfiak nem "uralkodhatnak" felettük, mégis a nehezebb

döntések terhe jobb, ha a férfiakra hárul. Bár voltak és 

vannak sikeres női uralkodók (királynők) de szerintem

ez sem felel meg a klasszikus női szerepnek.

       Erős ország ott van, ahol szilárdak a családok, ahol

rendes nevelést kapnak a gyerekek és ebben legyen inkább

a nőnek szerepe.

       Egy nő legyen finom, kedves és egy jó támasza a 

férfinak, aki biztosítja a megfelelő hátteret. Amihez az is 

hozzájárul, hogy a férfi nem lehet kemény és durva egy 

nőhöz, mert minden nőt egy bizonyos szinten tisztelni kell

csupán azért, mivel egy hölgy az illető.