Elveim védelmében el tudnék képzelni egy olyan helyzetet,
hogy vállaljam a halált, annak ellenére, hogy az életemről én 
nem dönthetek, mert a szüleimtől kaptam és erre nem vagyok 
feljogosítva.
       Ha viszont olyan szituáció adódik, hogy akár szüleim vagy
gyermekeim, családom életét kell megvédenem vagy kínzásoktól megóvnom, akkor ezért személyes áldozatot is képes lennék hozni.
       25 évvel ezelőtt még Magyarországon is minden fiatal katona 
olyan esküt tett, hogy a hazáját élete árán is megvédelmezi.
       Ez egy nagyon komoly elv, de van létjogosultsága. Ezzel
ellentétben, azt nem tartom helyesnek, amikor valaki öncélúan (pl. elkeseredésében) vet véget a saját életének, mert amint azt már említettem, az élete felett nem ő rendelkezik, mert azt nem ő adta saját magának. Törekedni kell arra, hogy még a legnagyobb problémákra is  legyen megoldás, emberi életek kioltása nélkül. 
       Az emberi élet nagyon értékes, feláldozni is jelentős, nemes célok érdekében "szabad" csak.
A mártírok áldozthozatalát (pl. aradi vértanúk) ilyen jelentőségűnek tartom.
Szerintem, minden nemzet elesett kiskatonájának a sírját a mai napig is, tiszteletben kell tartani,  bármely országban is lettek eltemetve. Alapvető tisztesség a halottakat megilleti, még akkor is, ha az "ellenséghez" tartoztak.