Cél

       Akkor van értelme élni, ha vannak céljaink. Ezeket a célokat azonban érdemes a kitűzés előtt alaposan átgondolni.
       Sok szempont van, ami fontos lehet céljaink kiválasztásában. Nem érdemes elérhetetlen célokat kitűzni, amiket lehetetlen teljesíteni. Az is rossz, ha a cél valami olyan, ami nem pozitívan hat ránk vagy a környezetünkre, például "ki tud a legnagyobbat esni" és hasonló számunkra negatívan ható elképzelések. Egy jó cél motivál és ösztönöz arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Amit tehetségből nem tudunk, azt elérjük szorgalomból. Persze ez nem megy magától. Mindenki maga dönti el az életének az értékeit. Kialakít egy fontossági sorrendet és amennyiben ezt sikerül megfelelően betartania nagy eséllyel tudja elérni céljait.
       Az egész életet fel lehet fogni úgy, mint egy társasjátékot. Amely kezdődik egy start mezővel és a "cél"lal fejeződik be. Közben előfordul olykor, hogy hatost dob az ember, de a cél mező elérése szinte lehetetlen anélkül, hogy ne dobna egyest. Ilyenkor persze nem meghátrálni kell, hanem kétszer olyan nagy erővel nekiindulni az akadályoknak és törekedni arra, hogy nem a lehető legrövidebb, sokkal inkább a legjobb úton érjünk be a célba.
       

Fordítsuk le hétköznapi szituációra. Az apa szigorú büntetése mennyire oldja meg a testvérféltékenységből akadó konfliktusokat, bajokat?

         Igazságosnak lenni, szinte minden esetben nehéz. Már pedig elvárják egy apától, hogy legyen igazságos. Két fiú gyermeke, ha rosszat tesz a bűnnel arányos büntetést kell kapniuk.
         Ettől függetlenül a büntetés nem feltétlenül megoldás. A testvérek ugyan abban a büntetésben részesülnek. Ez majd vajon arra készteti őket, hogy legyenek jók és béküljenek ki? Sokkal inkább azt eredményezi, hogy egymást vádolják a büntetésért és még jobban összekapnak. Amennyiben nem kapnak büntetést az sem megoldás semmire. Akkor nem tudatják velük, hogy rosszat tettek, ilyet nem szabad és ez következményekkel jár. Ebben az esetben, hogy járjunk el helyesen? Talán, ha a büntetés során össze kell dolgozniuk, hamarabb kibékülnek. Mindenki számára egyértelmű, hogy a testvérféltékenység az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy nagyon hosszú időre összevesszenek az érintett felek. Tehát eleinte a közös munka azt eredményezi, hogy próbálnak keresztbe tenni a másiknak ott ahol csak lehetőség nyílik rá. Valószínűleg hamar rá jönnek, hogy így maguknak csinálnak több munkát és mindketten rosszul jönnek ki a szituációból. Így talán összefognak és megteszik az első lépéseket a békülés felé.
         Ugye az ismert történetben nem próbálja kibékíteni a felek az "Úr". De ha ezt szeretné tenni biztos ő is hasonlóan járna el.

Melyiket érzi ma a legfontosabb parancsolatnak? Melyik lehetett a legfontosabb keletkezése pillanatában? Mi lehet az oka a változásnak?

          Az a parancsolat amelyiket választottam, szerény véleményem szerint a legfontosabb. Ez az ötödik parancsolat, de nem azért az ötödik mert ez nem olyan fontos mint az összes többi..
          Tiszteld  atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. Minden gyermek tartozik a szüleinek. Nem feltétlenül csak tisztelettel, de azzal leginkább. Az a gyermek, aki nem tiszteli szüleit nem érdemli meg az életet, melyet az édes anyja és apja adott neki.
          Manapság úgymond kiment a divatból ez a tisztelet. Ugyanis ez a "tisztelet" nem merül ki abban, hogy nem csinál a gyerek rosszat..(Bár ez még a jobbik eset..) Jót kell tennünk, segítenünk a szüleink amúgy is nehéz életét.
          A szülők eltartanak, mindent megtesznek azért, hogy megélhessen a gyermekük. Ezt pedig úgy lehet viszonozni hogy, sajnos (vagy nem sajnos) eljön az az idő, amikor már a gyermek segíti a szülőt. A gyermek az aki járni "tanítja", segíti az ő szülőjét.
       
         Azt nehéz kijelenteni, melyik lehetett a "legfontosabb". Azonban, ha muszáj lenne választani, azt mondanám, hogy a hatodik: Ne ölj!. Az élet kioltásánál nagyobb bűnt nem ismerek. Ez szerintem régen is és most is a legfontosabb parancsolat.