Fordítsuk le hétköznapi szituációra. Az apa szigorú büntetése mennyire oldja meg a testvérféltékenységből akadó konfliktusokat, bajokat?

         Igazságosnak lenni, szinte minden esetben nehéz. Már pedig elvárják egy apától, hogy legyen igazságos. Két fiú gyermeke, ha rosszat tesz a bűnnel arányos büntetést kell kapniuk.
         Ettől függetlenül a büntetés nem feltétlenül megoldás. A testvérek ugyan abban a büntetésben részesülnek. Ez majd vajon arra készteti őket, hogy legyenek jók és béküljenek ki? Sokkal inkább azt eredményezi, hogy egymást vádolják a büntetésért és még jobban összekapnak. Amennyiben nem kapnak büntetést az sem megoldás semmire. Akkor nem tudatják velük, hogy rosszat tettek, ilyet nem szabad és ez következményekkel jár. Ebben az esetben, hogy járjunk el helyesen? Talán, ha a büntetés során össze kell dolgozniuk, hamarabb kibékülnek. Mindenki számára egyértelmű, hogy a testvérféltékenység az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy nagyon hosszú időre összevesszenek az érintett felek. Tehát eleinte a közös munka azt eredményezi, hogy próbálnak keresztbe tenni a másiknak ott ahol csak lehetőség nyílik rá. Valószínűleg hamar rá jönnek, hogy így maguknak csinálnak több munkát és mindketten rosszul jönnek ki a szituációból. Így talán összefognak és megteszik az első lépéseket a békülés felé.
         Ugye az ismert történetben nem próbálja kibékíteni a felek az "Úr". De ha ezt szeretné tenni biztos ő is hasonlóan járna el.